A hétvégi workshopon nagyon hosszú utat zártunk le. A tagok többsége 6 éve halad velem az angyalok, az istennő ösvényén és egyéni konzultáción is.

Látszólag egyszerű szavak. Aki járja a terápiás vagy önismereti utat, az tudja csak, hogy valójában milyen hatalmasok.

A spiritualitás sokszor tévútra visz. Angyalokkal akarunk beszélgetni, vagy Fénynyelven idegen civilizációk erejét közvetíteni…titkos szimbólumokat kutatunk, elveszett istenségek nyomában haladunk. Mert keressük a Teremtőt. Az Egységélményt – a Forrás ölelését. Keressük a különlegesség érzését, melyben önmagunk szeretete és elfogadása legalizálva lesz.

S közben elhagyjuk ezen az úton önmagunkat, az emberségünket, a testünket, az életünket – épp ugyanúgy, ahogy az anyagba süllyedt embertársaink is teszik, bezárulva a szellemi világ bölcsessége előtt.

Aztán egyszer csak jön egy ösvény, egy út, amely önmagunkba hív. Hogy önmagunkba, a testünkbe, az életünkbe érkezzünk haza. Nem a különlegesség kergetésével. Hanem az életünk, a testünk, az érzéseink, félelmeink és önmagunk elfogadásával, az esendőségünk, a döntéseink, a sebeink, az emberségünk átölelésével.

Minden transzcendens élmény, ami rajtunk kívül van: újabb függés és spirituális drog csupán.

És minden egyszerű élmény, ami befelé hív, és ami összekapcsol azzal, ami valójában van, a jelenlét erejére nyit kaput. És akkor talán megértjük, hogy minden, amit kívül kerestünk…mind ott él bennünk. A Teremtő bennünk él... Sándor Judit