Egészen kicsi voltam, amikor anyukáméknak azt mondtam:

„Az élet olyan, mint egy álom, és a sírban ébredünk.”

A mondat azért maradt meg ennyire a családban, mert mivel elég érdekes volt ilyet hallani a 80-as évek elején egy 4-5 éves gyermektől…így megjegyezték.

Tapasztaltam az előző életek emlékeinek valóságát, még gyermekkoromban… később pedig spirituális előzőéletekbe utazáson is…

A hitvallásom azóta sem változott, hiszem a lélek halhatatlanságát, és hiszem, hogy a halál csak egy eszköz, mellyel utazunk…s hiszem, hogy a szív egységének terében mind kapcsolódunk egymással, valódi halhatatlan részünkön, isteni esszenciánkon keresztül.

És attól, hogy ezeket élem, tapasztalom, hiszem... a temetőbe is szívesen megyek ki ilyenkor, és gyújtok egy gyertyát, mert az emberi lét kereteit, hangulatait számomra a közösen tartott hagyományok adják, és ennek része a fény gyújtása őseim részére, azon a helyen, ahol a testük pihen…

Az élet valóban egy álom, ezért igyekezzünk szépeket álmodni, míg itt vagyunk, s igyekezzünk nem túl komolyan venni az élet játékát és a karma szereposztásait… sőt, néha az sem baj, ha kilépve a karma ránk osztott szerepköréből…egyszerűen csak szeretjük és elfogadjuk egymást.

Szeretettel: Sándor Judit~Angyalterapeuta

Hozzászólások