Olyan világban élünk, ahol tárgyiasítva lett az ember, ahol nem akarják látni a lelkedet.
Ahol véleménynyilvánítás és hétköznapi társalgási forma lett az ítélkezés, a bírálat, a személyeskedés…
Ahol a szóbeli bántalmazás természetes, és a bántalmazottak csendben hallgatnak és maguk felé emelik azt, aki bántalmaz.
Olyan világban élünk, ahol elfordulnak tőled, ha kiállsz az igazságért és rettegve védelmezik azt, aki hisztis gyerekként követeli magának az élet összes játékát, önző akarata szerint bábozva a körülötte élőkkel.
Olyan világban élünk, ahol nem tisztelik az időseket, a szülőket.
És olyan világban, ahol versenyeznek és vetélytársat látnak a következő generációkban.
Olyan világban élünk, ahol a tudatban lévő árnyak már rég felszínre törve uralnak mindent és kedvükre bábokként irányítják a tudatlanokat, harcot, gyűlöletet szítva.
Olyan világban élünk, ahol el akarják tiporni annak a ragyogását, aki nem áll be a sorba és nem hord álarcokat.
Olyan világban élünk, ahol normális a csenddel verés és ritka a felelősségvállalás és a bocsánatkérés.
Olyan világban élünk, ahol annak kell bocsánatot kérni, ha „békét” szeretne, akit folyamatosan bántalmaztak.
A közöny lett az új szeretet és a távolságtartás a béke.
Olyan világban élünk, ahol azok járnak szakemberhez, akiket azok tettek tönkre, akik soha nem fognak önmagukon dolgozni.
Olyan világban élünk, ahol a spiritualitás színtere a versengésnek, és a közhelyek golyózáporát puffogtatva elkülönültségben élnek a nagy „Guruk” és „Mesterek”.
Olyan világban élünk, ahol a bántalmazó őszinteséget erőnek gondolják, holott valójában csak bírálat.
Arctalan profilok öntik magukból a sötétség árnyait…
Melyek tisztán mutatják: az önszeretet hiányzik, az önbírálat pedig mások gyalázásában ölt testet.
Olyan világban élünk, ahol virágzik a mérgező spiritualitás, a spirituális nárcizmus, ahol el akarják hazudni, ami van – s ezért az égi világokba menekülve lépnek bele az elválasztottság csapdájába: a fizikai lét, a test, a földi örömök megtagadásába.
Olyan világban élünk, ahol lehetőségünk van világunk megváltoztatására…menj a mélyre…és kezdd el szeretni, elfogadni Önmagad. Ártatlan vagy. Nem bűnös és nem is áldozat. ~ Sándor Judit 

Hozzászólások